• A baloldali ellenzék október 23-i tüntetése az egymás közötti szerencsétlenkedésről szólt.
• Illetve Gyurcsány Ferencről.
• A létszám talán huszada volt a fideszes Békemenetnek.

Egyetlen kis lépés választotta el Gyurcsány Ferencet attól, hogy kinevezze magát az ellenzék élére. Jó, konkrétan nem mondta ki. Hanem:

“Az ellenzéknek közös vezetőre van szüksége. Olyan vezetőre, aki egyesíteni tudja a demokratákat, olyan vezetőre, aki győzelemre vezet bennünket. Aki erre nem képes, akinek az ambíciója akadályozza a teljes körű összefogást, annak át kell gondolnia szerepét. Ha nincs más megoldás

akkor új vezetőt kell felkérni közös miniszterelnök-jelöltnek.”

Azt mondta, ha így folytatja az ellenzék, elbukik, ezért a tárgyalásokat nem befejezni kell, hanem kinyitni. Ő maga felszántja az országot, ha arra van szükség.

Gyurcsány feltörli a padlót Mesterházyval és Bajnaival

Gyurcsány egyébként is messze jobb szónok, mint az ellenzék környékén bárki, de most direkt rákészült, hogy lenyomja a konkurenseket. Felrúgta a résztvevő szónokok közötti megállapodást, miszerint nem erőltetik az összefogás témáját. Gyurcsány beszéde szinte semmi másból sem állt: összefogni, összefogni, összefogni, és az üzengetés Mesterházynak, Bajnainak. Felépítette a dramaturgiát, és elérte, hogy rajta kívül semmi másról ne legyen szó.

Ami ennél is fontosabb: annyi DK-st szervezett az eseményre, hogy alapvetően meghatározta a hangulatot. Messze az ő beszédét fogadta a legnagyobb üdvrivalgás, Mesterházy beszédét pedig megzavarták. Amikor az MSZP elnöke beszélni kezdett volna, hosszan zengett az „Összefogás!”, ezért el sem tudta kezdeni. Éppen, hogy nem fütyülték ki. (Közvetítés a demonstárcióról itt.)

Szocialista és Együtt-párti politikusokat már a helyszínen lehetett hallani panaszkodni arról, hogy Gyurcsány rátelepedett a rendezvényre. Ez alapján akár úgy is tűnhetne, hogy Gyurcsány ellopta a showt. Magához képest viszont nem mondott különösebben erős beszédet, DK-rendezvényeken ennél jobban magával szokta ragadni a szenvedély.

A showt úgy lopta el, hogy igazából

nem volt semmiféle show.

A többi beszéd halál unalmas és tökéletesen súlytalan volt. Gyurcsányon kÍvül senki sem tudta tűzbe hozni a néhány ezer résztvevőt. Fodor Gábortól szép volt, hogy azt mondta, a békemenetesek is a nemzet részet, Bajnaitól pedig azt, hogy önkritikus volt, és elismerte, csalódást hozott az elmúlt egy év. A többiek beszédéből viszont ennyi sem maradt meg, a Műegyetem előtti területetet szellősen megtöltő tömeg pedig sugárzott mindent, csak erőt nem.

A közös ellenség sem elég

Még Molnár F. Árpád is unottan álldogállt a beszédek közben, és úgy tűnt, ezt már neki sincs kedve felvenni. Amikor a rendezvény végén megláttam Molnár Pétert, arra gondoltam, hogy ezen talán még a legendás slam poetry sem rontott volna.

Mesterházy próbálta ugyan a végén a közös ellenségre terelni a szót, de ahogy helyszíni közvetítésünkben írtuk, jó, hogy nem dobálták meg.

A baloldali ellenzéki tüntetések évről évre jelentéktelenedtek el. Két éve október 23-án jött össze a legnagyobb Milla-tüntetés, amikor a szervezet még csúcsformában volt. Tavaly már visszafogottabb volt a létszám, de Bajnai visszatérése még hozott némi izgalmat. Idén viszont a világ legcivilebb aktivistából politikai rendezvényszervezővé vált Juhász Péter vezetésével gyakorlatilag egy kicsit nagyobb Balatonszárszó jött össze, amiből annyira fogunk emlékezni, hogy Gyurcsány megtréfált néhány figurát a kilencvenes évekből és két vezetőt, akik továbbra sem tartanak sehova.

Ennyi maradt

Úgy, hogy közben Orbán óriási, legalább hússzor nagyobb tömeg előtt hirdetett háborút lényegében az egész világ ellen.

Az MSZP továbbra is hitegetheti magát azzal, hogy 2002-ben is milliósnak mondott tüntetéseket szerveztek Orbánék, miközben Medgyessy Péter az orosz krémtortával szerencsétlenkedett, aztán mégis mi lett a vége.

 

Sőt, lassan csak ezzel hitegethetik magukat.